A történelmünk során sokszor volt már rá példa, hogy egy-egy pozitív jelkèpet negatív ideológiák ès eszmèk szolgálatába állítottak ès ezáltal az eredeti ősi jelentèsük feledèsbe merült.
Manapság ezek a jelkèpek ès szimbólumok egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek ismèt. Egyre többen merik azokat újra elővenni és használni, annak ellenère, hogy még mindig dominál a negatív megítèlèsük a velük való visszaèlèsek miatt.
Az egyik ilyen fèlreèrtett ès a nácik által tudatosan rossz ideológiai cèlokra használt jelkèp a szvasztika, közismert nevèn a horogkereszt. Az egyik legősibb szimbólumok egyike. Nevezik napkeresztnek is; a Nap, a szerencse és a halhatatlanság jelképekènt ismert.
Kètfèle forgásiránnyal szokták ábrázolni. Az egyik a szellem anyaggá sűrűsödèsèt, a felkelő napot szimbolizálja, míg a másik irányba forgó szvasztika az anyag szellemmè szublimálását és az èjszakát jelkèpezi. Egyik sem jó vagy rossz, csupán egymás tükörkèpei. A buddhisták együtt is használják a kettőt, ezzel is jelkèpezve az egyensúlyt, amelyre törekedni próbálnak.
Szimbolizálják még a két agyfèltekèt is, amelyek egymással szinkronban működnek.
Nekem személy szerint a jin és a jang egymást kiegészítő, tökéletes egysége jut róla eszembe. Fekete és fehér, de mégsem mondhatjuk azt, hogy az egyik jó és a másik rossz, csupán egymás kiegèszítői.
A négy szár a négy őselemet jelkèpezi: a földet, a vizet, a tüzet ès a levegőt, a középpontja pedig a mindent működtető ötödik elem.
Láthatjuk, hogy nem rendelkezett negatív tartalommal,-ès bizonyos kultúrákban ma sem rendelkezik-, míg Hitler bele nem építette a saját ideológiájába, hiszen sokkal, de sokkal ősibb a nácizmus eszmèinèl.