Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tükör. Ez a tükör fènyèvel képes volt valósággá változtatni mindazt, amire csak gondolt, de nem voltak társai, akikkel mindezt megoszthatta volna.

Törtènt egyszer, hogy a tükör gondolt egyet és darabokra törte magát. Szilánkjait egyènisèggel és szabad akatattal ruházta fel majd szètküldte az általa teremtett világmindensèg minden szegletébe, hogy gyűjtsenek tapasztalatokat ès fedezzèk fel, kik ők valójában.

A szilánkok szètszèledtek a négy égtáj felé és lakni kezdtèk a mindensèget.

Telt az idő és a választott társaik már nem tudták teljesen betölteni a szívükben tátongó űrt. Keresni kezdtèk másik felüket, a szilánkokat,akik tökéletes kiegèszìtőjük, de mikor megtalálták nem volt teljes az egyesülès èlmènye.

Valami hiányzott. Valamit még nem értettek meg.

A tükör elküldte fènyèt a világba, hogy emlèkeztesse szilánkjait a nagy igazságra.

Történt ezután, hogy a szilánkok megtapasztalták a fényt és eljutottak a megismeréshez.

A párok kisebb csoportokat alkottak, azok nagyobb csoportokat, míg végül mindannyian egy nagy közösséggè váltak, melyben mindenki része volt a másiknak. A szilánkok meglátták önmagunkat egymás tükrèben és megèrtettèk, hogy ők mind egyek mert mind rèszei a nagy tükörnek, ők maguk a tükör.