Kedves Blogolvasóim!

A napfogyatkozás óta nem született új bejegyzésem a mai napig, aminek a legfőbb oka az volt, hogy nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg az élményeimet. Most megpróbálom szavakba önteni mindezt, már amennyire ez lehetséges.

Augusztus 21-èn, a napfogyatkozás napján otthon maradtam, nem mentem el dolgozni sem, inkább pihenèssel ès az esti meditációra való ráhangolódással, felkèszülèssel töltöttem.

 Egész nap az volt az érzésem, hogy a magasabb dimenziókban már zajlik a meditáció és áradnak felénk onnan a felkészítő energiák. Még a nap fényének is más volt a "színe", a levegőnek is más volt az illata, mint egyébként lenni szokott. Várakozással volt tele minden.

Volt egy személy, aki engem tavaly ősszel felèbresztett ès visszahúzott a 2,5 èvig padlón tartó szülès utáni depresszióból, majd hónapokig mellettem volt, gyógyított, tanított ès erősített. A barátom lett, akihez mindig fordulhattam.

Amikor már nem volt szükségem arra, hogy ilyen erőteljes módon jelen legyen az életemben, már csak èrzèsekkel, sugallatokkal üzent nekem.

Mindig èreztem az energiáit, hogy támogatnak, amikor kezdtem gyengülni ès fáradni, de nem volt jelen napi szinten. Talpra állìtott, hogy képes legyek megoldani a problémáim.

Ma is hozzáfordulok, ha úgy èrzem, nem tudok megbírkozni egy adott helyzettel, ès ő segít, vagy elmondja újra szeretettel, hogy képes vagyok rá, hogy megoldjam.

Nos ez a személy 21-èn azt "mondta" nekem, hogy velünk együtt fog meditálni és mások is csatlakoznak hozzá.

Nálam már itt beköszöntött az ünnepi hangulat.

Hogy ne sikerülne, ha ennyi támogatást kapunk az univerzum pozitív lényeitől? Nekik is fontos a felemelkedèsünk ès a szabadulásunk. Jól esett a jelzès,hogy nem egyedül csináljuk vègig.

 Sokat beszéltem Pleromahoz, elmondtam neki, milyen nagy szüksége van a Földnek a belőle áradó tiszta energiára.Kèrtem a plejádiakat és az aviánokat, hogy támogassák az egysègünket.

 Nem indult zökkenőmentesen a meditációm, mert kicsit mondhatni rápörögtem ès nehéz volt ellazulni. Aztán jött a békesség, ami elmondhatatlan ès még most is érzem.

A fejemben pörögtek a képek: ragyogó fényben fürdő városok, az utcákon táncoló, boldogságtól sugárzó  fehér ruhás emberek a világ minden tájáról; mezőn átszaladó, fejèn virágkoszorút viselő nő, aki "freedom" feliratú fehér zászlót lóbál; a bolygót energiahálókènt körülálló 144.000.

 Mindannyian, akik meditáltunk elkèpesztő dolgokat láttunk, éltünk át együtt ès azóta is elképesztő dolgokat tapasztalunk.

Már nagyon közel vagyunk az Esemènyhez ès elkezdődött a felkèszìtèsünk az eljövendő feladatainkra.

Cobra azt mondta, hogy álmok, benyomások, látomások útján kapjuk meg a küldetésünket aktiváló kódokat a fènyerőktől. Sokan tapasztaljuk ezt már.

 Akárhányszor lecsillapítom az elmèm vagy meditálni kezdek, rendszeresen gyorsan elillanó kèpek ès erős érzések jelennek meg, mintha az eljövendő Aranykori világba pillantanèk bele.

Pár napja magamat láttam akárhányszor becsuktam a szemem. Èn voltam, de nem olyan, mint most, amikor a tükörbe nèzek, hanem a valódi önmagam, aki a Földre születésem előtt voltam. Emlékek voltak, amikre eddig nem emlèkeztem.

 Szinte fel sem tudom fogni ezt a sok csodálatos eseményt, ami velünk történik. Itt vagyunk ebben a nagyszerű korban és részesei leszünk a felemelkedèsnek, mi egykènt!

 Erre gondolok és máris ènekelni, táncolni, ünnepelni támad kedvem, pedig ez sosem volt rám jellemző.

A gyermekem mèg az utcán és a boltban is énekel és táncol megállìthatatlanul napok óta, pedig idegenek előtt sosem merte azelőtt.

 Ma reggel, mikor felébredtem töredèkes emlèkeim voltak arról, hogy èjszaka találkoztam valakivel, aki arra tanított engem, hogy hogyan összpontosítsam a gondolataimat ès helyezzen bele azokba a bennem lévő teremtő erőt.

Remélem hamarosan teljes egészében emlékezni fogok erre a tanításra.

Remélem mindannyian emlékezni fogunk hamarosan arra, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk ès mièrt is vagyunk most itt.

Figyeljetek az álmaitokra, megèrzèseitekre,látomásaitokra mert elvezetnek önmagatokhoz!

 A Fény győzelme!